A kutyák vokalizációja mint a domesztikáció során kialakult speciális kommunikációs eszköz - etológiai és akusztikus megközelítésből = The vocalization of dogs as a means of communication formed by domestication - an ethological and acoustic approach

Akusztikai elemzéssel szignifikáns és konzisztens eltéréseket mutattunk ki meghatározott szituációkban felvett kutyaugatások között. Kimutattuk, hogy felnőtt emberek képesek magasan a véletlen szint felett felismerni az ugatás alapján azt a szituációt, amelyben az ugatást felvettük. Felnőttek képesek csoport szinten egyöntetűen megállapítani, hogy az adott ugatásnak milyen belső állapot (agresszió, félelem, játékosság stb.) felelhet meg. Az emberek kutyaugatás-felismerő képessége nem függ attól, mennyi és milyen tapasztalatuk van kutyákkal kapcsolatban. Születetten vak személyek, illetve kisgyermekek is megbízhatóan felismerik az ugatások kontextusát, illetve hangulatát. Mesterségesen (három akusztikai paraméter - alapfrekvencia, tonalitás, vakkantásközti idő - alapján szelektált vakkantásokból) összeállított ugatás-szekvenciák felhasználásával kiderítettük, hogy az ugatás kommunikációs jelentése ember számára azonos akusztikai alaptörvényeken nyugszik, mint amelyek alapján az emlősök és madarak akusztikus kommunikációja általában működik. Szívritmus mérésekkel kiderítettük, hogy a kutyák is képesek megkülönböztetni az eltérő egyedektől, illetve eltérő szituációkban felvett ugatásokat. Francia kutatókkal kooperálva kifejlesztettünk egy olyan öntanító számítógépes szoftvert, amely hangjelzések (így kutyaugatás is) elemzésére, megkülönböztetésére alkalmazható. Ezzel sikerült reprodukálni, illetve felülmúlni az emberek korábban említett teljesítményét, illetve több száz akusztikus paraméterből kiválasztani a legfontosabbakat, melyek meghatározzák a kutyaugatás minőségét. | With acoustical analysis we found consistent and significant differences between barks originating from different situations. With playback method we showed that adult humans can recognize barks from different contexts above chance level. We found also that adult humans can consistently evaluate the emotional content of dog barks along the main scales of inner state, like aggression, fear, happiness etc. We found that the accuracy of context and inner state recognition in humans does not depend on the quality and quantity of experience with dogs. Congenitally sightless persons as well as young children can recognize reliably the context of dog barks. We constructed artificially selected bark sequences (on the base of three acoustic parameter: main frequency, tonality and inter-bark interval), and with these we proved that the communicative meaning of dog barks follow the same acoustic-emotional rules, as the majority of the mammal and bird species acoustic signals do. With heart rate measuring we found that dogs can differentiate between barks, which were recorded in different contexts, or from different dogs. In cooperation with French researchers we developed a self-teaching software for the acoustic analysis of acoustic signals (based on dog barks). The software successfully reproduces our results from playback experimenst with humans, and gives a good opportunity for finding the relevant acoustic parameters, which cause contextual, individual and emotional differences in dog barking

Investigations on Platinum-Catalysed Hydroformylation Reactions

Számos új szerkezetű ligandum platinakomplexét állítottam elő, melyek szerkezetét 1H, 13C és 31P NMR spektroszkópiával jellemeztem. A komplexeket mint katalizátor prekurzorokat hidroformilezési reakcióban teszteltem. A vizsgálatok során a katalizátor, illetve a ligandum szerkezete, valamint a szelektivitás közötti összefüggések feltárása volt a célom. 2-Difenilfoszfino-benzaldehid származékok platinakomplexei kiváló hidroformilező katalizátoroknak bizonyultak. A PtCl2L2 összetételű komplexek transz elrendeződése kedvezményezett, vélhetően sztérikus okok miatt, de a kisebb térkitöltésű monoészter származékok esetén megjelennek a cisz formák is. Sztirol hidroformilezési reakciójában vizsgálva, a komplexek nagy aktivitással és kemoszelektivitással jellmezhetőek, közel egy-egy arányban szolgáltatják az aldehid izomereket. Változatos koordinációt mutató P,N és P,N,P típusú ligandumok platinakomplexeit állítottam elő, karakterizáltam és vizsgáltam stabilitásukat trifenilfoszfin hozzáadásakor. 31P NMR vizsgálatok szerint, az egyfogú P, illetve a kétfogú P,P koordináció a legstabilabb szerkezeti forma. Sztirol hidroformilezésekor a katalizátor prekurzorok alacsony aktivitást és regioszelektivitást mutattak, mely értékek jelentősen javultak para-toluol-szulfonsav adalék hozzáadásakor. Foszfor donoratomot gyűrűben tartalmazó foszfolán és foszfolén ligandumok számos P-szubsztituált származékát teszteltem platina-katalizált hidroformilezési reakcióban. A cisz-PtCl2L2 szerkezetű komplexek, sztirol szubsztrátummal, közepes aktivitású katalizátoroknak bizonyultak, magas, 70-80% körüli szelektivitással szolgáltatták az elágazó aldehidet. A P-aril származékok aktivitása lényegesen nagyobb, mint a P-alkil származékoké. Optikailag aktív formában, a katalizátorok 5-25% optikai hozamot produkáltak. Kétfogú P,P kelátképző bisz-foszfin ligandumok platinakomplexei, kimagasló aktivitású és szelektivitású katalizátorok. Sztirolt hidroformilezve, már kis mennyiségű (egy ekvivalens) ón(II)-klorid adalék jelenlétében is gyors reakció figyelhető meg. Ezek szerint, az adalék nem koordinálódik a ligandumok nitrogén atomjához. Az ón(II)-klorid Pt-Cl kötésbe történő beékelődésével minden esetben kialakul a PtCl(SnCl3)(?2-L) szerkezetű komplex, mely vélhetően az aktív katalizátorforma. A fenti ligandumok platinakomplexeinek katalitikus sajátságain túl vizsgáltam a sztirol para-szubsztituenseinek hatását a hidroformilezési reakció szelektivitására. PtCl(SnCl3)[(2S,4S)-BDPP] katalizátorral végzett aszimmetrikus hidroformilezési reakció optikai hozama függ a hőmérséklettől, s egy bizonyos hőmérsékleten (a konfigurációváltás hőmérsékletén) racém termékelegy képződik. Ennek oka, hogy a szelektivitást alacsony, illetve magas hőmérsékleten más-más katalitikus lépés határozza meg. Sztirol para-szubsztituenseinek hatását vizsgálva azt találtam, hogy összefüggés áll fen a szubsztituens Hammett-konstans értéke és a konfiguráció-váltás hőmérséklete között. Ez azt mutatja, hogy a szubsztituensek elektronikus tulajdonsága befolyásolja a katalízis részlépéseinek reverzibilitását, s ez által módosítja az optikai hozamokat.9

More than just noise? – Field investigations of intraspecific acoustic communication in dogs (Canis familiaris)

Besides being a widely investigated behavioural phenomenon, barks of dogs often represent a factor of nuisance for people. Although some argue that dog barking has no or only minimal communicative function, it was shown recently that these acoustic signals carry various information that humans can decipher. However, apart from a few laboratory studies, until now no targeted research has been done about the communicative role of barks in the intraspecific domain. In this field experiment companion dogs were tested with bark playbacks at home, in a suburban environment. From a hidden sound system, placed near to the gate outside of the property, each subject was exposed to pre-recorded barks of an unfamiliar and a familiar dog. Barks for the playbacks were recorded in two different contexts: when the dog was either left alone or when it was barking at a stranger at the fence. We found differences in the behaviour of dogs depending on both the familiarity and context of the playback barks. The position of the dogs (near the house or near the gate) was mainly influenced by the context of the barks (p = 0.011), in a significant interaction with the familiarity of the barking dog (p = 0.020). Subjects stayed at the gate (nearest to the source of the sound) the longest when they heard an unfamiliar dog barking at a stranger (padj = 0.012). Meanwhile they stayed at the house mostly during the barks of a lonely unfamiliar dog (padj = 0.001). Dogs oriented more towards the house (where the familiar dog stayed during the experiment) when they heard the familiar dog's barking (p = 0.019). Subjects barked more often when they heard the ‘stranger’ barks, independently of the familiarity of the caller (p = 0.035). As a conclusion, dogs seemingly distinguished among the callers based on familiarity and between the contexts of the barks. This is the first study on companion dogs in their natural environment that found evidence that dogs are able to extract detailed information from the barks. The relevance of our findings for the management of excessive bark is discussed

Test sensitivity is important for detecting variability in pointing comprehension in canines

Several articles have been recently published on dogs' (Canis familiaris) performance in two-way object choice experiments in which subjects had to find hidden food by utilizing human pointing. The interpretation of results has led to a vivid theoretical debate about the cognitive background of human gestural signal understanding in dogs, despite the fact that many important details of the testing method have not yet been standardized. We report three experiments that aim to reveal how some procedural differences influence adult companion dogs' performance in these tests. Utilizing a large sample in Experiment 1, we provide evidence that neither the keeping conditions (garden/house) nor the location of the testing (outdoor/indoor) affect a dogs' performance. In Experiment 2, we compare dogs' performance using three different types of pointing gestures. Dogs' performance varied between momentary distal and momentary cross-pointing but "low" and "high" performer dogs chose uniformly better than chance level if they responded to sustained pointing gestures with reinforcement (food reward and a clicking sound; "clicker pointing"). In Experiment 3, we show that single features of the aforementioned "clicker pointing" method can slightly improve dogs' success rate if they were added one by one to the momentary distal pointing method. These results provide evidence that although companion dogs show a robust performance at different testing locations regardless of their keeping conditions, the exact execution of the human gesture and additional reinforcement techniques have substantial effect on the outcomes. Consequently, researchers should standardize their methodology before engaging in debates on the comparative aspects of socio-cognitive skills because the procedures they utilize may differ in sensitivity for detecting differences

A bark of its own kind – the acoustics of ‘annoying’ dog barks suggests a specific attention-evoking effect for humans

Dog barks represent a major source of noise pollution worldwide. However, the exact reasons why dog barks annoy people and why particular people show stronger reactions to dog barks than other noises, are poorly understood. In a sound playback study, we tested Hungarian participants (N=  153) from three age groups and three residential areas. Each participant was tested with 12 different bark sequences, assembled from original barks, based on their pitch, inter-bark intervals and tonality. Subjects rated each sequence according to the degree of annoyance caused by the barks and also to the apparent inner state of the dog. The results showed that the residential area did not have an effect on annoyance ratings. However, compared to children and older adults, young adults found high-pitched barks to be the most annoying. This finding is consistent with earlier results of the effects of baby cries on humans. The most annoying barks showed unique acoustical structures (high pitch, low tonality), this combination was not associated with the extremities of any other emotional scales. We assume that the strong attention eliciting effect of particular barks could be one of the evolutionary reasons why barking has become the main vocalization of the dog during domestication.</p